�letfogytiglan

Szomor�an, semmit sem mutatva

�lte le a le�ny a sz�kre,

Nem k�z�pre, a s�t�t sarokra

H�zta a sz�ket, a v�gre.

�res volt a szoba, nem volt ott semmi,

Csak a sz�rke, komor le�ny.

B�s volt, m�gis �rzelemmel teli,

Szomor�s�g �lt az arc�n.

�s m�gis teli volt a szoba,

Cirkusz volt ott, iskola,

S igaz, meghalt, m�gis ott volt

Az �des, dr�ga anyuka.

Nem vette �szre senki sem,

Csak a boldogult anyja,

N�zt�k, n�zt�k, de nem l�tt�k,

�gy k�d sz�llt a falura.

�s a b�k�s nyugalom k�zep�n

Forgott vele a vil�g.

S ki�ltott torkaszakadt�b�l:

Nem l�tom anyuk�t!

De maga se tudta mit jelent.

Gond ez, vagy szabads�g?

Csak annyit tudott minden elment,

Mi maga volt a szokotts�g.

Csak annyit l�tott, mind elt�nik,

A vid�ms�g, s a komor l�t,

Anya, cirkusz, iskola,

S ny�lt egy �jabb adag�rt

 Ancs�val, minden 2.az �n (sz�val ink�bb Anita �rta...)